::Animatrix::

MI AZ AZ ANIMÁTRIX?

A Mátrix-filmek azon ritka alkotások közé tartoznak, amelyek nemcsak egy újszerû történettel, hanem egy egészen új világgal ajándékozták (és ajándékozzák) meg a mozi szerelmeseit. Alkotói és rajongói számára e filmek életszerû világa minden irányban tovább tágítható, igazi „Terra Incognita”, melynek végeláthatatlan térségei még felfedezésre várnak. Ennek a világnak néhány újabb részletét ismerhetjük meg (például az ostromlott Zion városát) a filmtrilógia második és harmadik részében, melyek néhány hónapos eltéréssel még az idén mozikba kerülnek. Ugyanakkor ez a „Mátrix-galaxis” ezernyi olyan sztorit tud felvonultatni, amelyeket érdemes elmesélni. De vajon mi a legkézenfekvõbb ezek elbeszélésére? Közismert tény, hogy a Wachowski fivérek a Mátrixszal azt akarták bemutatni egy élõszereplõs filmben, ami az anime-filmekben bámulatba ejtette õket: a képzelõerõ és a mozdulatok szabad szárnyalását. Gyakran emlegetik, hogy az olyan klasszikus anime alkotások, mint Katsuhiro Otomo Akirája, vagy Mamoru Oshii Ghost in the Shellje letagadhatatlan hatást gyakoroltak a Mátrix-filmekre is.

Hogy a testvérpár ez irányú törekvései sikeresek voltak, vitán felül áll. Peter Chung, az Animátrix egyik darabjának, Az emberi Mátrixnak rendezõje szerint: „A Mátrix olyan, mint egy élõszereplõs animé-film. A testvérek a digitális technológiát használták fel, hogy a két médiumot egybedolgozzák. Számos esetben úgy látszott, mintha „átrajzolták” volna a színészeket.”

Egyébként is ideális megoldásnak tûnt, hogy a Mátrix koncepcióját a maga teljes gazdagságában az anime képi világa segítségével gondolják tovább, hiszen itt a lehetõségek szinte kimeríthetetlenek, és csak az alkotók képzeletén múlik, hogy a határokat meddig tágítják.

Az Animátrix-epizódok megvalósításának lehetõségérõl elõször 1997-ben esett szó a Wachowski testvérek és Joel Silver producer között, amikor a Mátrix-sajtókampány apropóján éppen Japánban tartózkodtak, és megismerkedtek néhány olyan anime alkotóval, akik munkásságának már régtõl fogva csodálattal adóztak. Egyre inkább meggyõzõdésükké vált, hogy ezen alkotók segítségével még több történetet mesélhetnének el a Mátrix világából.

„A Mátrix világa jóval szélesebb univerzum, mint amit egy film, de akár egy egész trilógia képes megjeleníteni - állítja Joel Silver producer. - Ezért gondoltuk, hogy ezeket a Mátrixhoz kapcsolódó történeteket egy másfajta filmes formanyelv felhasználásával tárjuk a közönség elé. Az Animátrix epizódjainak segítségével a rajongók még messzebb kalandozhatnak ebben az univerzumban, új szereplõket, színhelyeket ismerhetnek meg, így a Mátrix világa még inkább kitárul a számukra.”

Különösen érvényes ez Az Osiris utolsó útja címû darabra, mely bevezetõként szolgál a trilógia második filmjéhez, és az Enter the Matrix videojátékra, ami szintén szorosan kapcsolódik az Újratöltvéhez. Persze nem feltétlenül szükséges ismerni az Animátrix-filmeket, vagy a videojátékot ahhoz, hogy maradéktalanul élvezhessük a trilógia következõ darabját, mindenesetre a mozilátogatók sokkal mélyebben megérthetik a Mátrix mibenlétét a segítségükkel.

A Japánban élõ Michael Arias számítógépes animációs szakember kalauzolta Joel Silvert és a fivéreket a szigetországi rajzfilmipar útvesztõiben. Arias, aki folyékonyan beszél japánul, korábban hosszú éveken át dolgozott olyan meghatározó helybeli stúdióknak, mint a Madhouse Studio, vagy a Studio 4°C.

Arias a maga szakmai tudásával tökéletesen értékelni tudta, hogy a Mátrix alkotóinak – elsõsorban a Wachowski testvéreknek és a látványtervezõ John Gaetanak – mit sikerült vizuálisan megvalósítaniuk a filmen: „A Japánban tartott bemutatón láttam a Mátrixot elõször, és teljesen lenyûgözött. Mint ahogy mindenki mást is.” Hét hónappal késõbb Silver újra Tokióban járt és felkérte Michael Ariast, hogy lásson hozzá a produkció elõkészítéséhez.

Arias elsõ lépésként készített egy listát mely a legismertebb anime rendezõk neveit tartalmazta. Nyilvánvaló volt, hogy mindegyiket nem lehetett megnyerni az ügynek, hiszen sokan közülük éppen saját rajzfilmjeiken dolgoztak, ám a legtöbben pozitívan reagáltak a megkeresésre. Kiderült, hogy a listán szereplõ alkotók többsége már eleve Mátrix rajongó volt. Így volt ezzel Yoshiaki Kawajiri, a híres anime rendezõ: „A Mátrix lenyûgözõ élmény volt. A képi világa és története olyan eleganciával kovácsolta egybe különbözõ filmmûvészeti ágak eltérõ elemeit, hogy engem meggyõzött arról, hogy a filmkészítésnek egy teljesen új válfaja született meg. Óriási izgalommal tölt el, hogy a Mátrix alkotóival dolgozhatok együtt.” Az Animátrix japán rendezõi nem egyszerû alkalmazottként, hanem kreatív alkotóként vettek részt a közös munkában. „Egyszerûen hihetetlen - emlékszik Arias –, hogy a fivérek mennyire nyitottak voltak mások ötletei, felvetései iránt, és hogy mekkora szabadságot biztosítottak a rendezõk számára.”

Mahiro Maeda rendezõ is jórészt szabad kezet kapott, hogy olyan kérdéseket válaszoljon meg önállóan, amelyek még az elsõ film kapcsán merültek fel. A Larry és Andy Wachowski által írt, de Maeda által rendezett kétrészes Második reneszánsz a Mátrix-trilógia eseményeinek háttértörténetét meséli el. Megismerhetjük az intelligens robotok XXI. század eleji felemelkedését, az emberi fajjal vívott harcukat, valamint a Mátrix megalkotását.

Maeda napjainkban is létezõ alkatrészekbõl – csövek, rugók, napelemek, motorok – tervezte meg a robotok testét, feltételezve, hogy a legfejlettebb gépek olyan szerkezetekbõl építenék fel magukat, amelyeket már eleve ismernek. Maeda arra is választ keresett és talált, hogy a Mátrix építésekor hogyan voltak képesek a gépek majdnem tökéletesen szimulálni a XX. századot. „Amikor elképzeltem, hogyan szerezték a robotok ez irányú információikat a háború során, a logikus megoldás a kamera volt. – mondja a rendezõ. – Így került digitális videokamera a katonarobotok fejére.”

Hogy az Animátrix egyes epizódjai nem lesznek egyformák sem képi világukban, sem hangulatukban, az elõre tudható volt. A rendezõk az anime világának legkiválóbb alkotói, akiknek teljesen önálló, másokkal össze nem téveszthetõ alkotóstílusuk van.

A Világrekordban például Takeshi Koike rendezõ egy olyan fizikai adottságokkal rendelkezõ rövidtávfutót alkotott, aki meglehetõsen emlékeztet egyes képregények csupaizom fõhõseire. A Detektív történetben Shiniciro Watanabe – a híres Cowboy Bebop címû rajzfilm alkotója (hamarosan Magyarországon is megjelenik!) – egy olyan fekete-fehér, fénymásolat-szerû képi világot teremtett, amely a Mátrix mesterséges voltát sugallja, de egyben tökéletes hangulatot teremt a saját története számára is, melyben egy magánnyomozó Trinity nyomába ered.

MÁTRIX ÉS ANIMÁTRIX

Az Animátrix epizódjainak eseményei lazábban vagy szorosabban, de egymáshoz is, és a mozifilmekhez is kapcsolódnak. Így alkot a Mátrix-trilógia, az Animátrix epizódok és az Enter the Matrix videojáték egy nagy, egységes egészet.

Az Osiris utolsó útja címû epizód például közvetlenül csatlakozik a trilógia filmjeinek cselekményéhez. Más részeket viszont mellékszálakként emlegetnek alkotóik. Ezek a mellékszálak változatos témákat ölelnek fel, a messzi végvidéken a gépek ellen dúló háború egyik fejezetétõl (Az emberi Mátrix), a Mátrix világában zajló hétköznapi életig. Ide tartozik Koji Morimoto Hiba a rendszerben címû filmje, amelyben tinédzserek egy csoportja – legnagyobb örömükre – egy apró mûködési hibát fedez fel, a Mátrix világának egy eldugott, elfeledett pontján. Más epizódok viszont, mint például a Kölyök története, olyan karakterekkel ismertetnek meg (Kölyök), akivel a trilógia második filmjében (Mátrix - Újratöltve) fogunk találkozni.

A rendezõk válaszokat dolgoztak ki korábban felmerült kérdésekre, de ezeket a válaszokat mindig egyeztették a Wachowski testvérekkel. „Minden egyes ilyen találkozásnak a fivérekkel már-már hátborzongató hangulata volt – emlékszik vissza Michael Arias. –, mivel Larry és Andy annyira a legapróbb részletekig kidolgozták Mátrix koncepciójukat, már jóval azelõtt, hogy az elsõ film elkészült volna. Néhány ilyen beszélgetés a rendezõkkel olyan volt számomra, mintha Stephen Hawking egyik elõadását hallgattam volna az univerzum természetérõl. Nem azért mintha túl aprólékosak lettek volna, hanem azért, mert a Mátrix világát tényleg minden szemszögbõl kidolgozták.”

A fivérek természetesen szenvedélyesen gyámkodnak saját Mátrix-világuk fölött, ám ugyanakkor nyitva hagyták az ajtót minden menetközben felmerülõ pozitív gondolat elõtt. Például önmagában az a tény, hogy az Animátrixban többfajta szimulált világ jelenik meg, felveti a kérdést: Vajon csak az az egy Mátrix létezik, amelyet az eredeti film vázolt fel? Vagy esetleg több „tökéletesen” megépített gépi világ is mûködik egymás mellett?

Ha például japán emberek kerülnek kapcsolatba a Mátrixszal, mint Koji Morimoto: Hiba a rendszerben címû munkájában, tökéletesen érthetõ, ha õk egy XX. századvégi japán város szimulációját kívánják látni. Vagy Ash, a magánnyomozó, Shinichiro Watanabe Detektív történetének egyik fõhõse, miért ne dolgozhatna egy fekete-fehér betondzsungelben, melynek városképe az 1940-es évek New Yorkjára vagy Chicagójára emlékeztet?

Ez a gondolatmenet Az emberi Mátrixban, Peter Chung filmjében éri el a csúcspontját, ahol egy robot kerül egy olyan szimulált világba, ami nem hasonlít egyetlen valaha is volt emberi környezetre. Ez a környezet is egy virtuális számítógépes világ, amit nem gépek, hanem emberek hoztak létre, éppen azért, hogy elbûvöljék vele a robotok mesterséges intelligenciáját. „A Mátrixban az emberek egy olyan álomvilágban élnek, amit a gépek hoztak létre - mondja Chung –, én viszont arra voltam kíváncsi, mi történik, ha egy robot kerül az emberi álomvilágba. Ez volt történetem kiindulópontja.”

Az Animátrix epizódjai között olyan is akad, amely témáját a nagyjátékfilmbõl meríti, ám új irányba fejleszti azt tovább. A Wachowski testvéreknek nagyon tetszett például Yoshiaki Kawajiri témaválasztása, aki Program címû filmjében egy katona történetét meséli el, aki – a Mátrix Cypherjéhez hasonlóan – örökre vissza akar térni a Mátrix álomvilágába. Michael Arias szerint a fivérek úgy érezték, hogy Kawajiri a Mátrixnak egy olyan vonását boncolgatja, amit õk maguk is szerettek volna jobban kibontani. „A Mátrix attól még veszélyes marad, hogy valaki rájön mesterséges mivoltára - folytatja Arias. – Még ebben az esetben is annyira elbûvölõ lehet, hogy az ember hinni akar benne.”